Algákkal kötnék meg a szén-dioxidot a kutatók

Egy nyolcéves kutatás során, nemzetközi kutatócsoport áttörést ért el annak megértésében, hogy a vas és a tengeri algák milyen kölcsönhatásban vannak a légkör szén-dioxid szintjével.

Az óceán vízéhez vasat hozzáadva a kutatóknak nagy algaszám robbanást sikerült elérniük. Az algák jelentős hányada utána elpusztult, és az élete során felhasznált szenet az óceán mélyére szállította a testében. A kutatás eredménye hozzájárul ahhoz, hogy kutatók megértsék a globális szén-ciklust, és enyhítő módokat találjanak a növekvő szén-dioxid szint ellen, amely jelentősen hozzájárul a globális klímaváltozáshoz.

„A fitoplankton növekedés mindenhol megfigyelhető, de a céljuk eddig még nem volt ismert.” – mondta Victor Smetacek, az Alfred-Wegner Tengerkutató Intézet munkatársa. „Amíg a kísérlet tartott, megfigyelhető volt a készletek mélyre süllyedése, amely nagyon gyorsan megtörtént, izgalmas volt végigkövetni.”

A jégsapkákból vett minták elemzése megmutatta, hogy összefüggés van a légköri szén-dioxid szint csökkenése, és a vaskoncentráció növekedése között. Már régi kísérletek is megmutatták azt, hogy vasat hozzáadva az óceánhoz, amely egy nagyon fontos, de limitált mennyiségben rendelkezésre álló tápanyag, algaszám robbanást tud okozni.

A kísérletben 14 tonna vas-szulfátot adtak egy 64 km széles természetes örvényléshez, ami így elszigetelt volt az óceán többi részétől. A kezdéstől számított negyedik hétben csúcsosodott ki az algák száma, azok közül is a kovamoszatoké, amelyek a teljes algaszám több mint felét tették ki.

Kovamoszatok mikroszkopikus képe

A kovamoszatok kemény szilikát héjat növesztenek, ők a tengerek bogáncsai, akit senki se eszik meg szívesen. Dr. Smetacek megjegyezte, hogy a kovamoszatok egyik természetes ragadozója a krill, de az nem volt nagy számban jelen a területen. Mivel nem volt ragadozója a moszatoknak megfigyelhették, ahogy életciklusuk végén a héjuk lesüllyed az óceán fenekére, és ott a magában kötött szenet egy jó ideig biztosan megőrzi.

Az algaszám növekedés egészen 100 méteres mélységig lehatolt. Ez azért érdekes mert megmutatta, hogy ahol már limitáltak a fényviszonyok és kevés az élethez szükséges napsütés, még ott is burjánzott az élővilág.

Persze ezzel a módszerrel csak limitált mennyiségű gázt vagyunk képesek kivonni a légkörből, de keresni kell a módszereket, hiszen ha holnap megszüntetjük az összes kibocsátást, valahogy akkor is lassan csökkenteni kell a légkörben az üvegházhatást okozó gázok szintjét.

Nagy méretekben még nem fogják alkalmazni ezt a fajta módszert, további kutatásokra van szükség, hogy meg tudják állapítani, esetleg milyen mellékhatásokkal jár egy ilyen volumenű beavatkozás a tengeri élővilágba.

Forrás: NYT Green Blog

You must be logged in to post a comment Login

Megosztás